Quiche- gyorsan, maradékból :) - Azaz: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk"


Liszt, tojás, vaj.. ezek rendszerint vannak otthon. Maradék? Rendszerint az is akad, ha nem is bőven, de annyi biztos, hogy átvariálva valami ehető legyen belőle. :) Így lett a maradék sültcsirkéből egy kis quiche. :) A címben szereplő idézet Simone Weiltől származik, és a miértjére a story- részben adok választ, ami a hozzávalók és a gyártás után következik- szokás szerint.

HOZZÁVALÓK (4 emberes):
A tésztához:
- 20 dkg liszt
- 10 dkg vaj (elvileg hideg)
- 1-2 evőkanál nagyon hideg víz
- 1 tojás sárgája
- pici só
opció: medvehagyma és/vagy za'atar a tésztába
A töltelékhez:
- maradék sült hús, esetleg brokkoli a vega verziónak
- sok sajt
- kolozsvári szalonna vagy bacon
- tejföl
- a maradék tojásfehérje és 1 egész tojás (elhagyható a tojás, a tésztából is)
- még sajt a tetejére :)
- kakukkfű, rozmaring
opció: medvehagyma és/vagy za'atar a töltelékbe
esetleg só

GYÁRTÁS:
   Az eredeti quiche tésztának már- már szent kézikönve van, hogyan kell elkészíteni; hideg vajjal, gyors kézzel, késbetétes robotgéppel, sziklaszilárd tekintettel, különben reped a tészta, szentséget törünk és egyébként is... hát nálam így néz ki:
Mivel utálok a hideg vajjal dolgozni, ezért pár perccel hamarabb kiveszem a hűtőből. A lisztet tálba mérem, sózom; ha fűszerezem a tésztát, azt a liszthez keverem, belekockázom a még hűvös vajat és kézzel elmorzsolom. (nincs robotgépem) Hozzáadom a tojás sárgáját és a 2 kanál hideg vizet- ebből ha kell még. akkor óvatosan adagolom, kanalanként. Nem jó, ha túl lágy lesz a tészta. Gyors mozdulatokkal összegyúrom, és egy viszonylag egynemű tésztát kell kapnom. Ha maradnak benne kisebb vaj-göbök, az nem probléma. Folpackba teszem és a hűtőbe pihenni.
  Elkészítem a tölteléket: a szalonnát felkockázom, serpenyőben megsütöm (kiolvasztom a zsírját, de nem öntöm le róla, ez a kaja úgy jó, ha hízlal), mellé tépkedem a maradék sülthúst- lehet bármilyen, most csirke volt- leveszem a tűzről, hagyom kihűlni kicsit. Hozzá keverem a tejfölt, és belereszelek egy jó nagy marék sajtot. Összekeverem. Fűszereket teszek bele, ha kell pici sót, medvehagymát- újhagymát, lilahagymát; ami van otthon éppen- vagy amit előre betervezek. :)
Amikor rusztikusabb (rántotta állagú) tölteléket szeretnék belekeverem a tojást is, ha krémesebb töltelékre vágyom, akkor ezt a lépést kihagyom. Most beletettem.
A töltelék kész.
Előveszem a tésztát, lisztes felületen, nyújtóval kör alakúra nyújtom és egy kivajazott piteformába teszem, úgy, hogy a tészta körbe túllógjon a forma szélein.
Nekem egy 28 cm-es Pyrex piteformám van, azt használom, ez a mennyiség ahhoz elég bőven.
A tésztára halmozom a tölteléket, elsimítom a tetejét és visszahajtom rá a kilógó széleket.
Előmelegített sütőbe teszem, 170-180C- on sütöm készre, amíg aranybarna nem lesz a tészta. Hagyom hűlni, hogy megszilárduljon a töltelék. Szobahőmérsékleten már szeletelhető, de másnap még finomabb, mire összeérnek az ízek. Jó főzést!
Saláta ajánlat hozzá:ITT


STORY(vigyázz, hosszú):
Ma belefutottam több "értékrenddel" és árakkal, meg fogyasztói szokásokkal foglalkozó posztba, egy kicsit (alaposan) elgondolkodtam, és egy régi kedves számommal nosztalgiáztam, egyenes fordításban "igaz hit" a címe és az "új rend" nevű banda játszotta, még a kilencvenes években (húúúú, hogy az is volt, meg nyolcvanas és még a hetvenesből is egy nagyon kicsi... ;) ) A zenében értékrendről van szó, napsütésről, gyerekkorról, igaz hitről, valamiben.... Nem akarok átmenni bedilizett celebbe, de a pitéről a család jut eszembe, A pite egy kör, a meleg, ölelős töltelék, a roppanós keretbe foglalt húsos falatok mellé egy pohár bor, a családot juttatja eszembe, az értékrendet, hogy mi a fontos. Elmenni egy méregdrága gasztrorendezvényre, vagy kettesben/ barátokkal/ családdal körbeülni egy asztalt... Akár otthon, akár egy pikniken, jókedvűen. Nálam nem kérdés.
Természetesen hajt a kíváncsiság az újdonságok iránt; de ugyanúgy elítélem a teljes elzárkózást az újdonságok, a másság elől, mint a túlzott élményhajhászást, hogy úgy mondjam egyszerűen: nem kell mindenből a legdrágább, a legtrendibb és a legújabb, csak mert azt mondta valaki. Nem kell minden rendezvényen ott lenni, csak, hogy tudjak mit posztolni és számolni félig idegen emberek által adott reakciókat, esetleg udvariasan reflektálni rájuk, ha odaírják milyen szupertehetséges, csodás is vagyok és milyen remek életem van... Nem írom ki mennyit futottam, mit sportoltam, mit olvasok éppen, még csak a gondolataimat sem feltétlenül osztom meg mindenkivel. Az összes fényképemet sem teszem fel; főleg nem "válogatásként a műveimből" ha nem ítélem elég jónak ahhoz, józan paraszti ésszel mérlegelve, hiszen látom, hogy mi az, ami értékadó, tudom mi a "jó" fotó ismérve. Nem teszem fel, hogy másokat arra a kínos- a facebook óta elterjedt- gesztusra kényszerítsek, hogy tetszésüknek adjanak hangot, amikor szemmel láthatólag szar vagy átlagos, amit kitennék.. Hát megtartom magamnak. Erre van a család, a barátok. A belső kör, az intimitás. Az asztal körül. Akkor is, ha csak virtuális az az asztal, mert fizikailag lehetetlen körbeülni... Bárki, - én is - természetesen tudja publikálni, milyen nagyszerű élete van, de tényleg ez az a kikényszerített elismerés, a vagyon, az attraktivitás mutogatása? Amikor szól az okosóra, hogy állj fel az asztaltól, mert nem vagy elég aktív és Te felpattansz az asztaltól, és még elnézést is kérsz, mert az óra mondta? Hát nekem nincs okosórám, de van 3 macskám, akik miatt percenként fel kell állnom, hogy ki és beengedjem őket, minimum tucatszor egy órában, mert a kétlábú szolgájának tekint az összes kis dög. Akik amúgy szeretnek, míg az órámat nem vettem fel 2 hete. (nem okos, kézműves ezüst)
Ezeket a kajákat amiket posztolok és fotózok, egy sima elektromos sütőn gyártom, Ariston a márkája és hűségesen szolgál immár 8 éve. Már nem ég benne a lámpa, szakadt a szigetelő gumija, nem látni be az ablakon, de süt, grillez és szeretem. Vehetnék újat? Igen, Szuper grillezős- gőzölős- öntisztítós csodát? Igen... Kell? Nem... Akkor lesz, ha tényleg szükségem lesz rá. Addig nem. A kajafotókat egy sima androidos telefonnal készítem; igaz arra már figyeltem, hogy jó kamera legyen beépítve a készülékbe. Fotózni sem attól fog tudni valaki, hogy megveteti megveszi a legdrágább gépet a nagy objektívvel, és kiolvassa az első három fotóskönyvet a mélységélességről, meg megtanulja használni a képszerkesztőt; hanem attól, hogy VAN ÉRZÉKE hozzá. Így történik, hogy VAN BENNE élet, LESZ BENNE valami, ami megragadja a pillanatot, amitől meg tudja ragadni a pillanatot.. Attól, hogy valaki unalmában újabb és újabb hobbikat talál ki magának, még nem lesz tehetséges, sem sokszínű.. Inkább az ellenkezője. Felszínes és csapongó. Viszont tény, hogy posztolni a külcsínt jobban tudja, kevésbé "unalmas", mint a napi kenyér és politika és úgy általában maga a VALÓDI ÉLET ami zajlik.      "Értékelni azt ami a miénk" is ezeknek a képességeknek a birtokában lehet...
BELSŐ TULAJDONSÁGOKnak hívják őket...akinek van ilyen, ők nem a saját kis/nagy isteneik, hanem nyitott szemmel járnak a világban és még érzik a fák, virágok illatát, meghallják a madarakat, nem csak fórumokról tájékozónak, hanem tapasztalnak... Valahogy úgy, mint régen: kenyérgyúrás közben mindig a lelkükből is tesznek a tésztába egy darabot..
A vagyont meg a tárgyakat, ami az általuk képzelt és felértékelt kasztrendszerben felemel, meg lehet szerezni, kifelé ki lehet posztolni. Aztán jól meg lehet halni gazdagon is, miközben az agy 70% azzal volt lefoglalva, hogy hogyan lehetne még többet szerezni..... Éltek? Nem tudom... de vásároltak, utaztak, azt tudom, mert  megmutatják mindenkinek.
Elismerté (ne adj Isten, boldoggá) csak azok az emberkék váltak- válnak, akiknek BENT is van valami. Facebook nélkül is hatalmas szeretetben és pörgős, tartalmas életet élve. Tehetség, érzék, empátia; és életre kel a sparhelten készült ebéd,- hétfogásos lakomává lényegül át- elkapott lesz a megfelelő pillanat a fotón- nem csak egy lefotózott tárgy, étel, madár a fán-
csillognak az esőcseppek, színeket kap a toll és szinte illatozik az étel.
Én nem tudok főzni annak, akit nem szeretek. Kevés ilyen ember van, de egyszerűen nem megy. Csak a keserűsót rakom az ételbe. El is rontom, odaég mindig. ismeretleneknek más a helyzet, ott nincs értelme filozofálni- szeretni kell és kész.
Aki nem a saját értékrendje alapján ítél meg másokat, mindig képes lesz "egy pitével" meleg otthont varázsolni, bárhol és a lényeg: bárkinek-mint Mary Poppins- mert a szeretet bennünk van és az otthon pedig ott van, ahol a szeretet. Ezek alapján, ahol otthon van, megvan a belső egység, ott jól sikerül az étel, ahol pedig jól sikerül az étel, ott egyenes az út az emberek szívéhez. Egymáshoz.

Ui: remélem átment, hogy a "pite" itt nem feltétlenül egy ehető valami...vagy nagyon elgurult a gyógyszerem.. :)

Namaste! Békességet, szeretetet, és sok ölelést mindenkinek!




#quiche #filozófia #életmód #maradék

Megjegyzések

Hype