Barhesz -mákos és zsályás- narancsosborsos- az élet (kör)fonatai kalácsként ölelnek (kör)be


   Ahogy a párkák, úgy a nagy rejtélyes, fiktív alak: a Kalácsfonó. Lágy, ruganyos és illatos tésztaszálakkal körbefonva ölel minket egymáshoz az úton... Találkozások, pillantások, illatok, kimondott és ki nem mondott szavak- mind, mind a nagy, öreg és bölcs Kalácsfonó párka műve...
A mai napra készült - de még éjjel megsütött és nagy szeretettel dédelgetett- barheszek története a következő: hozzávalók, gyártás és végül a story, hogy miért barhesz és miért kör és mit jelentenek a kimondatlan szavak, és mellettük a megcselekedett gesztusok.
 Barheszra fel, én azt mondom! Aki barheszt süt, belefonja a szíve minden szeretetét is. Fűszer és lélek receptje alapján.

HOZZÁVALÓK (2 nagy kalácskához):
(mérőpohár 2,5 dl)
- 3,5 pohár finom liszt (átszitálva)
- 1 evőkanál méz
- 1 egész és egy tojás sárgája
- 0,5 dl olaj (kukorica a legjobb) vagy egy evőkanál kókusz zsír
- 1/4 friss élesztő; ha nincs, akkor fél-egy teáskanál száraz kábé
- 1 pohár meleg víz
- 1 teáskanál só
+1 tojás, meg a maradék fehérje felverve: lekenni a tetejét
- morzsolt zsálya
- reszelt narancshéj és őrölt bors keveréke (lehet kapni szárítottan, istenit, Köszi Gabi!!)
- mák a tetejére
- fekete szezám a tetejére

GYÁRTÁS:
   Ha friss az élesztő, a vízben oldom fel a mézzel együtt; ha szárított, akkor a liszthez keverem.
Egyébként minden hozzávalót egy keverőtálba- amiben kelesztem is a kalácsokat- pakolok és kézi dagasztóval összekeverek. Először a száraz hozzávalókat, aztán a tojást, aztán a vizet. Addig dagasztottam, amíg egy rugalmas, gömbbé és az edény falától elváló, összeálló tésztát kaptam. Akkor konyharuhával letakartam és hagytam kelni. Ez legalább 2 órát tart- ha tökéletes minőséget szeretnék elérni.
  Mikor megkelt a  tészta, egyenlően ketté osztom (a zsályás - narancsborsosba ekkor keverem bele a fűszereket, csak simán belegyúrom) és a kettéosztott tésztákat pedig négyfelé, szintén egyenlő részekre. A gombócokból rudakat sodrok, a zsályás- narancsborsos fűszerest még egyszer, rudanként újra fűszerezem. A rudakat # alakban egymásra fektetem és szépen körben ,egymás alatt- fölött módszerrel körbefonom. Mikor elfogy az ölelő tészta, alulra begyűröm és sütőpapíros tepsire teszem.
Konyharuhával letakarom, hagyom kelni még 30- 40 percet. Mikor eltelt, lekenem tojással. A simára mákosat szórok, a zsályásra fekete szezámmagot és a tetejére zsálya levélkéket dísznek teszek.

180C-on aranybarnára sütöm, mikor készen van, kopog szépen az alja. Langyosodásig hűtöm, majd konyharuhába tekerve- sok konyharuhába- hagyom teljesen kihűlni.
Ajánlom mindenhez, amit szeretni lehet az életben. Passzolni fog.


STORY: 
   Valahogy így kezdődött, indulás előtt:
"A beszédem akkor lesz egy velem, ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit érdemes elmondani. És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk." (Popper Péter)
   Aztán megint csak eszembe jutott, hogy mivel lehet valakit megölelni úgy istenigazán, akit amúgy ölelnek és szeretnek; akiben annyi van, hogy még másoknak is rengeteget tud adni, egyetlen szavával akár... Eszembe jutottak találkozások, a blogom mottója : "Néha azt gondolom: étellel kínálni valakit, az minden emberi kapcsolat legtisztább kezdete lehet. Mint ahogy bizonyára az is volt: a kapcsolatok legmélyebb gyökere, a legrégebbi időkben." (Őszentsége, a Dalai láma)
Eszembe jutottak elmaradt és megcselekedett "ölelések"- ezek lehetnek tettek és szavak... Nem vagyok az a típus, aki feleslegesen ömleng, de ha a szívem ajtaján beengedek valakit, őt igazán nehezen (vagy inkább sehogy) nem engedem ki. Maradása van örökre, illatok, ételek ihletője. Mivel szinte minden gondolatomat étellel és történetekkel fejezem ki, sehogy sem hiszem, hogy egy "gucci táskával" jobban mutathatnám ki a szeretetemet, kivéve abban a világban, amelynek részese nem szeretnék lenni..
Ahogy a barhesz az egyik legszebb forma- a kör, mint szimbólum - úgy jeleníti meg az ölelést, mint harapható, illatos, de főleg érezhető valóság. Az emberi sorsok összefonódnak ,a találkozások nem véletlenek, ahogy a barhesz szálai kiadnak egy tápláló, életető egészet. A dagasztás, a sütés, a gondoskodás eredménye egy mosolyogtató, tökéletes forma. A kör, a kerek egymáson áthurkolódó, önmagában- önmagából alakuló forma.
   A friss kalács illata a legridegebb otthonba is színt és melegséget varázsol, a hideg éjjelbe puha paplant; hát ezért, ha szeretsz valakit és szeretnéd elmondani: fonj egy barheszt! 
  Nem kell tökéletesnek lennie, ahogyan az élet sem az. a szálak lehetnek kuszák, ízesek, sósak, édesek; díszesek és egyszerűek. csak legyen benük a szeretet. Ahogy az élet fonalai, összeállnak a barhesz szálai, fond bele azt amit érzel és tökéletes lesz. Mindegy, hogy kopott a ruhád, vándor vagy esetleg megállapodtál, étellel szeretni valakit többet jelent száz kimondott (manapság kiposztolt) szónál.
Az én barheszemet is a párkák által vezetett kezek fonták. A sorsunk összeért, mintha egymás mellé sodortak volna az egy sima, egy fordított kötésminták.. 
Egy darabig együtt megyünk, de a szívünkben végig együtt vagyunk minták az életben, összefonódunk, mint a barhesz szálai és így lesz egy kerek egész amit adni, tenni tudunk.
...
Remélem olvasod. 
Köszönöm, és ha nem lenne elég kifejező a barhesz (ami remélem azért ízleni is fog, mert szerintem elég szép lett, így ezen nem aggódom) ez jutott eszembe rólad egyik nap, az egyik kedvenc könyvemből van, a Tao Te Kingből:
"Csodálatos asszonynak hívják:
ő a völgy örök szelleme.
A csodálatos asszony kapuja
ég s föld gyökere.
Végtelenül munkálkodik,
nem fárad el sose." (Lao Ce)
Azt hiszem ez az asszony sok sok virtuális barheszt készített már és még fog is... 😉
Ölellek, és kívánom, ne fáradj el sose' ! 
Szeretettel a fonatok mellé.. ma ennyit tudtam csak írni..

V.









Megjegyzések

Hype